Az öt éves levicei (lévai) Szegény András a saját köldökzsinórvérének köszönhetően megnyerte harcát agydaganatával szemben.
Talán édesanyja hirtelen ötlete volt? Egy váratlan ötlet? Vagy egyszerűen csak egy csodálatos véletlen? Mikor a világra jött Szegényék második kisfia, András, a szülők úgy döntöttek, hogy a szülés alkalmával levetetik és eltároltatják a gyermek köldökzsinórvérét. Ez a csontvelő és a periférikus vér mellett a harmadik lehetséges értékes vérképzősejt forrás. Andráska mamájának húga a felnőttkor küszöbén halt meg leukémia miatt. Ezért Szegény Zsuzsának megvolt az oka arra, hogy gyermekeinek transzplantátum formájában „biztosítékot“ tegyen félre a köldökvérből, a második szülése alkalmával. Ez 25 százalékos valószínűséggel megfelelő lehet a testvérek számára is. Abban az időben, mikor Andráska megszületett Léván, a szülészeten csak pár éve hajtottak végre köldökzsinórvér levételeket. Azt, hogy a szülő anya úgy döntött, hogy „biztosítékként megnyitja a kiskaput“ a transzplantátum formájában, még nem meglévő baj indokolta. Arra, hogy a valóságban előfordulhat később komoly probléma, még senki sem gondolt.
A születés utáni harmadik hónapig úgy nézett ki, hogy minden rendben van. A kisfiú, aki megszületésekor közel négy kilogrammos testsúlyú volt, szépen evett és gyarapodott. Amikor azonban a szemébe nézett a mamája, valami nem tetszett neki. A szemgolyók nem a szemsarkakba fordultak, ahogy ez gyakori a gyermek szemtengely ferdülésénél, hanem lefelé. A gyermekorvosnő a fej peremének mérésével megállapította, hogy a gyermek feje valamiért aránytalanul nő. Valami belülről túl nagy belső koponyanyomást váltott ki. Egy ilyen pici gyermeknél még nincsenek lezáródva a koponya varratok, és így a koponya ennek hatása alatt tágulni kezdett. A mágneses rezonancia vizsgálat agydaganatot fedezett fel, nem is egyet, hanem rögtön hármat! Egy nagyobb, három centiméteres daganat alatt még két kisebb rejtőzött. De még mindig megvolt a remény, hogy nem lesznek rosszindulatúak. A veszélyes műtét a csupán néhány hónapos kis gyermeken hét órán át tartott. A szövettani lelet sorsdöntő volt: egy nagyon veszélyes meduloblastoma, agytumor, ami tipikus a gyermekkorban. A keletkezésének oka ismeretlen. A növekedő daganat tünetei függenek a rákos sejtek növekedésének kiterjedésétől és az elhelyezkedésének helyétől. A meduloblastoma leggyakoribb előfordulási ideje három és nyolc éves kor között van. Az ilyen diagnózissal rendelkező csecsemő egyáltalán nem gyakori. A sebészi beavatkozást ki kellett egészíteni egy kemoterápiás gyógykezeléssel, majd a későbbiekben besugárzással. A daganatot tönkre kellett tenni, bizonyságot szerezni arról, hogy nem kezd újra növekedni. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg az utolsó rákos sejtet is el kell távolítani. A citosztatikumokkal végzett gyógykezelés, mely kemoterápiaként ismert, sok mellékhatással is jár és nemcsak a káros sejtekre hat, hanem más gyorsan szaporodó sejtekre is, mindenekelőtt a csontvelő sejtjeire. Ami azt jelenti, hogy tönkreteszi a vérképzést a csontvelőben – minden vérsejt, vörös és fehér, de a vérlemezkék képzése is csökken, növekszik a fertőzés veszélye.
„Kellemetlen az összes mellékhatás is – hányás, étvágytalanság, fájdalmak,“
– emlékszik vissza ma már megbékülve Szegény Zsuzsanna, Andráska mamája. Az ilyen gyógykezelés megfelelő módon történő beállítása olyasmihez hasonlítható, mint a séta a vékony jégen – eléggé agresszívnak kell lennie ahhoz, hogy „megölje” a daganatot, de nem lehet veszélyes a páciens életére.
Itt játszott fontos szerepet a támogató gyógykezelés során a köldökzsinór vér. Azzal, hogy az orvosok Andráskának saját vérképző sejtjeit adták be, gyorsabb regenerálást értek el a saját csontvelőjénél, megjavult a vérképe, és csökkent az esetleges szövődmények valószínűsége. A tárolt vérképző sejteknek köszönhetően, amit a gyógyítás hat ciklusában kapott meg, lehetett hatékonyabb a rákellenes orvosságok hármas kombinációja, így megnőtt a gyógyulás esélye. Mikor elérte a féléves kort, a műtött helyet sugárkezelésben is részesítették. Ő volt az első páciens Szlovákia területén, akinél a köldökzsinórból nyert saját vérképző sejteket alkalmazták.
Ma Andráska öt éves és kisebb növésén kívül már semmi sem utal arra, hogy a kisfiú valaha halálosan beteg volt. Az ellenőrző kivizsgálás alkalmával a Pozsonyi gyermekklinikán újságírókkal tölti meg a várótermet, és a kamera objektívébe csak vidám grimaszokat vág.
“Valószínűleg ősszel növekedési hormonnal kezdik el kezelni. Bátyja, akivel összeszokott párost alkotnak, az ő korában sokkal magasabb volt, de ezt természetesnek veszi. Ez a radioterápia következménye, a daganatok ugyanis a növekedés központjától nem messze helyezkedtek el.”
A betegségéről nem beszélnek, ez már régen volt, és ma már András az orvosok látogatását is természetesnek veszi. A vérvétel alkalmával néha még elsírja magát. Az, hogy az ő gyógyításánál sikeresen alkalmazták a saját köldökzsinórvérét, véletlen volt, ami szinte „megdermeszti“ az embert. Neki pedig a megdermedt – mélyhűtött – derivátum segített életben maradni.
Köldökzsinórvér
Szlovákia területén eddig négy rokoni vérképző sejt átültetésre került sor, melyeknél a fiatalabbik testvér köldökvérét használták fel.
Egy esetben (Andráskánál) a köldökvérből nyert saját vérképző sejtjeit alkalmazták gyógyítást támogató eljárásként a kemoterápia mellett.
Idén februárban a szlovákiai vérsejt bankból szállítottak köldökvér transzplantátumot egy kaliforniai páciens részére, akinek a saját csontvelőjének vérképzése volt sérült.
Bianka Stuppacherová
Forrás: PRAVDA napilap, megjelent 2009. 3. 19-én, csütörtökön
